Az Árpádok országa

Az Árpádok királysága kultúrák találkozási pontján született: nemcsak a két keresztény birodalom és egyház, de a letelepedett és nomád, a keresztény és nem keresztény világ határán. A találkozások egyszer békés kapcsolatokat, máskor fegyveres konfliktusokat jelentettek. Az ország keresztény, európai kötődése a 10. század utolsó évtizedeitől egyértelmű volt, fennmaradását ennek köszönheti. Sikerrel megőrzött függetlensége nem akadályozta kulturális integrálódását. A honfoglaló Árpád fejedelem leszármazottai, az Árpádok a középkori magyar királyság megalapítói. A magyar történelemben az Árpádok korának is nevezett időszak 1301-ben, a dinasztia kihalásával ér véget. A magyar köztudatban az Árpádok korának csupán egy-két kiemelkedő alakja és eseménye él, a dinasztia világszerte tisztelt szentjeinek származása már jobbára feledésbe merült. A kötet célja, hogy bemutassa ezt a Magyarország és a Kárpát-medence életét tekintve máig meghatározó korszakot, kimagasló személyiségeivel és hétköznapi embereivel, fényeivel és árnyaival - egy ország születését és átalakulásait a fennmaradás és kiteljesedés érdekében. Számos jelentős európai gyűjtemény őriz egyedülálló, az Árpádokhoz kapcsolódó műalkotásokat, melyek éppen a magyarság európai integrációjának, a dinasztia szerteágazó nemzetközi kapcsolatainak (néha pedig az ország viharos történetének) bizonyítékai. A kötet a külföldi és a magyarországi emlékek együttes bemutatásával a maga egységében kívánja láttatni az Árpádok korát, lehetőséget kínálva a magyar és egyben európai múlt egy fejezetének újbóli felfedezésére és értékeinek felismerésére.